Rémtörténetek

 

A menyasszony...

Egyszer volt egy lány aki ha sört ivott képzelődött.De olyanokat amelyek igazán rémisztőek voltak,és be is következtek...Egyszer egy nőt látott menyasszonyi véres ruhában.Az gyújtott egy házat ,de a menyasszony nem ember volt hanem valami iszonyyú rémisztő arcú lény.A villában amit felgyújtott még volt egy kislány,sikított amikor meglátta.És ekkor a menyasszony felakasztotta magát és a kislányt is.Állítólag a kislány a menyasszony gyermeke volt.

A játékbaba...

Egy kislány ment a családjával a boltok között,és a kirakatban meglátott egy babát ami 2-t mutat. Megkéri a szüleit vegyék meg neki.Úgy tettek. A kislány hazavitte a babát nagyon örült neki. Berakta egy dobozba és lefeküdt aludni. Egyszer csak azt hallja :"Már kijöttem a dobozból" A kislányt nem érdekli alszik tovább. Utána ezt hallja:"Már az ágyadnál vagyok" Már kicsit zavarja de azért alszik tovább. Amikor már azt hallja hogy már a párnádnál vagyok:nyissz levágták a fejét... Reggel a szülei benyitnak látják a kislányt levágott fejjel és mellette a babát amint már 3-at mutat....

A fekete rózsa...

Élt egyszer egy földműves, feleségével, két lányával. Egyik nap elment a pékségbe. A virágárus bódéja mellett haladt el, mint mindig. Most is megnézte a kínálatot, mint mindig. Egyszerre megakadt a tekintete. Egy csodaszép fekete rózsa volt, amilyet még sohasem látott. Azonnal kiment a fejéből a pékség: megvette a rózsát. Otthon a konyhaasztalra tette egy gyönyörű vázába. Az egész családja álmélkodott: a rózsa szinte megbabonázta őket. Aztán este lefeküdtek aludni. Sűrű, sötét felhők takarták el az eget, süvített a szél. A paraszt felriadt álmából. Különös zajokat hallott. Elhessegetett a fejéből minden rossz gondolatot. Hisz csak a szél rázza az ágakat. Reggel bement a legkisebb lánya szobájába. A kislánynak át volt vágva a torka. Szép, szomorú temetést rendeztek a lánynak. S a gyász kifejezéseként a földműves egy szál fekete rózsát vett az idős nénitől, a virágosbódéban. Otthon egy fekete abroszra helyezte, az abroszt a konyhaasztalra tette. Este lefeküdtek aludni. Szép, csendes este volt. A paraszt éjjel megint furcsa neszelket hallott. Reggel bement a nagyobbik lánya szobájába. A lánynak el volt metszve a torka. Szép, szomorú temetés. A gyászt egy éjfekete rózsa fejezte ki a konyhaasztalon. Mikor a gazda reggel felkelt, holtan találta a feleségét maga mellett. Temetés. Este egy fekete rózsát tett a gyász jelképeként az éjjeliszekrényre. És egy kést a párnája alá. Tiszta volt az ég, a telihold fénye besütött az ablakon. A neszekre a paraszt kinyitotta a szemét. Egy kéz nyúlt ki a rózsából. A kézben egy tőr méretű tövis. Az ember nem tétovázott: egy mozdulattal levágta a kezet. Velőtrázó sikoly töltötte be a kis szobát. Süket csönd maradt utána. Reggel az ember a pékség felé tartott. A virágosbódé mellett haladt el, mint mindig. A virágárusnak hiányzott az egyik keze.

Slissz, kopp...

A történetet lehajtott fejjel meséljétek, s csak a nagy betűs részt kiabáljátok!;) Egy kisfiú egyedül van otthon este. Nézi a tévét, és látja, hogy elszabadult egy rab, akinek az ismertető jele, hogy mikor jár azt hallod:slissz-kopp, slissz-kopp. Ez azért van, mert az egyik lába fa. Egyszer csak azt hallja a kisfiú: slissz-kopp, slissz-kopp. "Á, csak képzelődöm" -gondolja. Ám megint hallja! Elindul felfelé a szobájába a lépcsőn, s megint hallja:slissz-kopp, slissz-kopp. Felmegy az emeletre, bemegy a szobájába.Ekkor ismét hallja:slissz-kopp, slissz-kopp. Bebújik az ágya alá, és csöndben figyel. Slissz-kopp, kinyílik az ajtó. Belép egy ember, slissz-kopp. Elindul az ágya felé, slissz-kopp. Benéz az ágy alá, és MEGÖLI A FIÚT!

 
A két lány...

Két lány Maria és Sandra két 18 év körüli lány szobát bérelt az egyik közeli szállóban, Sandra elment bulizni, Maria közölte,hogy ő inkább otthon marad mert nagyon fáradt,Sandra éjfél körül visszament a táskájáért,de a villanyt nem kapcsolta fel, nem akarta felébreszteni Mariat,hajnali 3 körül megy a szállóba a lány, a rendőrök hosszas kérdezgetés után engedik be, belép a szobába, minden csupa vér, a barátnőjét feldarabolták és a falra ez volt íra a lány vérével:Ugye milyen jó, hogy nem kapcsoltad fel a villanyt?

 
A kislány...

Egy igen ijesztő történet!A hatás garantált!A nagy betűs szöveget erősebb hangnemben mondjátok! Élt egyszer egy néni a sűrű erdő szélén, egyedül. Egyszer bekopogott hozzá egy kislány, és kért egy pohár vizet. A néni beszaladt a konyhába egy pohár vízért, de mire visszaért, a kislány eltűnt.A következő este is kopogtatott a kislány,de ugyanígy eltűnt, mire a néni visszaért kezében a vízzel. Másnap a néni elmegy a közeli boltba. A boltban a pult fölött meglátja annak a kislánynak a képét, aki a múlt éjjel vizet kért tőle. Megkérdezi hát az üzlet tulaját: -Szép kislány!A maga gyermeke? -Igen, az én kislányom.-mondja a tulaj - Sajnos 2 éve meghalt... A néni hazamegy, s egy pohár vízzel várja a kislányt. Az jön is. Odadja a poharat és megkérdezi: -Szellem vagy? -IGEN!!

 

Péntek 13...

A 14 éves Elizabeth éppen a szobájába indul...az esti horror film után! 
Bár benne volt egy kisebb félelem mint ált. mindenkiben az ilyen horrofilmek után,de megértette magával,hogy ez csak egy film és ilyen nem létezik! 
Péntek 13......éjfél...... 
A 14 éves Elizabeth éppen a szobájába indul...az esti horror film után! 
Bár benne volt egy kisebb félelem mint általában mindenkiben az ilyen horrofilmek után,de megértette magával,hogy ez csak egy film és ilyen nem létezik! 
Tehát éppen kinyitotta az ajtót,belépett a küszöbön,és mintha egy árnyék,hirtelen elsuhant volna az ablakja elött,mivel az ablak nyitva volt és huzat volt jobbnak vélte ha becsukja:Amint becsukta az anyja merev sikitásátt hallotta!először azt hitte csak a képzelete játszik vele,de amikor meglátta az ablakján a vércseppeket felsikitott az álmából!szörnyű rémálom volt....alig tudott vissza aludni,de amikor már majdnem sikerült,hallotta apja vérbefagyasztó ordibálását s,az apja levágott feje berepült az ablakon(ami csukott volt)!!ekkor ismét felébredt az álmából,és elkezdett sírni!!elmondott egy imát és megpróbálta magát nyugtatni,hogy biztosan csak az aznap esti horror film hatása,s ezzel ismét álomba szernderült!ekkor megint szörnyű sikitás ami most a huga száját hagyta el s látta ahogy megöli egy véresszájú élő-halott kb. 50éves férfi,és a szemei tüzben forogtak mintha csak azt akarná mondani a következő te leszel Elizabeth!! 
A lány ismét sikitva ébredt fel! megint sírt-sírt és megesküdött,hogy soha többé nem fog horror filmet nézni! 
Aztán hallott valami éles zajt,és megint látta azt az árnyékot elsuhanni az ablakánál ,de ott meg is állt az ablak eött! 
Sikitva szaladt ki a szobájából,szólni a többieknek...... 
Apja ott feküdt a nappaliban,fej nélkül elvérezve,az anyja a küszöbön a gyomrában egy hatalmas kés,ütés és karmolás nyomok, s félrenézve ekkor megpillantotta a hugát is aki szétmarcangolva apró darabokban feküdt a padlón! 
A lány azt hitte ismét csak álmodja,de akkor feltekintett a plafonra és vérrel a következő feliratott olvasta: TE VAGY A KÖVETKEZŐ!! 
Miután már akkármennyire csipkedte magát és pofozgatta,hogy ébredjen már fel,egy hörgő hangot hallott maga mögött! Nem mert megfordulni tudta mit fog látni............azota mindenki aki odaköltözik minden péntek 13.-án visszatér ez a szellem és.......


 Játszol velem...?

Felvette, zsepivel megtörölte az arcát majd lerakta az egyik ház lépcsőjére. Mikor hazaértek csöng a telefon, a kislányt keresik, a baba az! -Szia! Én vagyok az a baba! Játszol velem? A lány lecsapja a telefont és bemegy a szobába. Később a szülei egyedül hagyják otthon a kislány, mert vásárolni mennek. Csöngetnek. A kislány kinyitja az ajtó és látja a baba az! Be akarja csapni de a baba már belépett. -Szia! Én vagyok az a baba! Játszol velem? A kislány sikítva felszalad az emeletre a szobába de a baba oda is bemegy. -Szia! Én vagyok az a baba! Játszol velem? Mit játszunk? Bújócskát, vagy gyilkososdit? Ekkor a kislány zsebéből kiesett az a zsebkendő amivel megtörölte a baba arcát. A babát soha nem látták azóta.
Nem csak a kutya tud nyalni...

Szomorú történetek

A viszonzatlan szerelem

 Volt egy lány ki szeretett egy fiú
ebből a szerelemből nem volt kiút
a lány egy ideig nagyon szerette
majd kis időre elfelejtette
a lánynak volt új szerelme
de, a fiút nem feledte,
Elmúlt a szerelem
s a lányban megerősödött a régi érzelem,
Találkoztak hétvégente
a fiú nem tudta hogy ő a lány szerelme
Hogy a fiúnak tetszett a lány az már csak talány.
Többen mondták, hogy a fiú szereti
de, nem nagyon keresi
Egyszer egy őszi napon 
a fiú szerelmes lett nagyon
Látta a lány a fiút mással ölelkezni
forrón szenvedélyesen csókolózni
A lány nem bírta szenvedett
gondolta másik fiút kereshet
hetek teltek el a lány feladta
és leugrott a hideg habokba
A fiú halotta a halál hírét
futva rohant a temetőbe és sírt
Rájött mást nem szeret
és hogy nála jobbat soha nem kereshet.

Egy szerelmes történet

Vidám forgatagnak a kellős közepén
találkoztam vele éjeknek idején.
Magas karcsú alkat; haja rövid, barna;
s így szólt hozzám: -Kislány, szabad vagy egy táncra?
Kimondani alig tudtam én az igent,
táncoltunk, mi voltunk ki semmit nem pihent.
Szeme égő tűzként parázslott s rámnézett
sokszor, s mindannyiszor őszintén nevetett.
Álomszép este volt, az órák így teltek,
búcsúzóul így szólt a fiú: -Szeretlek!
Három hónap telt el azóta, oly hamar,
akár egy pillanat, mi sietni akar...
Gyakran találkoztunk, egymást úgy szerettük, 
míg a tragédia el nem vette tőlünk.
Egy tavaszi napon hazafelé mentem, 
boldogságban úsztam, ő jött velem szemben!
Inteni akartam, hisz ő már messziről 
intett nekem, ekkor kitértem hitemből!
Láttam valakit, kezem nem emeltem már,
hisz az övét fogta egy másik lány!
Éreztem hogy már könny borítja el szemem...
Így szeret ő engem? hogy ezt teszi velem?
A kanyarban feltűnt egy autó, és érzem 
az úttestre lépve, hogy ez lesz a végem!
Többre nem emléxem, s mikor feleszméltem,
láttam hogy csomóan állnak körülöttem.
Csak épp azt nem láttam, akit úgy kerestem,
akkor látom csak: egy test fekszik mellettem!
igen, ő volt, aki saját testével 
védett meg engem, s most küszködik sebével
Alig volt már benne élet, de még így szólt
elcsukolva: -Az a lány a húgom volt!
És a szeme már a végtelenbe nézett, 
az arca megrándult, mint aki épp nevet.
Nem tudta senki, hogy halállal küszködik, 
s e harcban a halál győzedelmeskedik.
Gyönyörű szemével mégegyszer rámnézett,
reszkető kezével engem megérintett.
Utoljára szólott, - hangja is reszketett-:
-Gondolj akármit, én akkor is szeretlek!
Mardos a keserű önvád, örökös gyász
az életem, hisz volt egyszer egy srác
ki eme szavakkal búcsúzott és halt meg:
-Gondolj akármit, én akkor is szeretlek!

A szomorú vég

Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét... Ő rámnéz, és mosolyog. De ő nem úgy néz rám, ő csak az úgymond "legjobb barátom". Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír...sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, ő átölel...érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rámmosolyog. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca... gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És akkor megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit. El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt... Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: " Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom."

Anyu, miért?

Elmentem egy buliba, Anyu, és emlékszem a szavaidra. Megkértél, hogy ne rúgjak be, így hát nem ittam semmi alkoholt. Büszke voltam, Anyu, ahogyan azt előtte megmondtad. Nem ittam alkoholt vezetés előtt, Anyu, amiért a többiek gúnyolódtak is velem. Tudtam, hogy igazad volt,
Anyu, és hogy neked mindig igazad van. A buli lassan véget ért, Anyu, és mindenki haza indult. Ahogy az autóhoz léptem, Anyu, tudtam, hogy épségben haza fogok érni: nevelésed alapján - felelősségteljesen és büszkén! Lassan mentem, Anyu, és bekanyarodtam egy kis utcába. De a másik sofőr nem vett észre, és frontálisan belém hajtott. Ahogy fekszem itt a járdán, Anyu, hallom a rendőröket, amint mondják, hogy
a másik sofőr ivott. És most én vagyok az, akinek ezért meg kell fizetnie! Itt fekszem, haldoklom, Anyu, kérlek, siess! Hogy történhet ez meg velem? Az életem kipukkan, mint egy lufi! Körülöttem minden tiszta vér, Anyu, és a legtöbb az én saját vérem. Hallom, az orvos azt mondja, Anyu, hogy már nem tud segíteni rajtam. Csak azt akarom mondani,
Anyu, esküszöm, tényleg semmit sem ittam. A többiek voltak, Anyu, akik semmivel sem törődtek. Valószínűleg a másik sofőr is egy ilyen buliban volt, mint én, Anyu. Egyetlen különbség van csupán: ő volt az, aki részeg volt, és én vagyok az, aki most meg fog halni! Miért isznak az emberek, Anyu? Ez az egész életüket tönkreteszi! Erős fájdalmaim vannak, mint a késszúrás, olyan erősek! A férfi, aki belém jött, Anyu,
körbe-körbe szaladgál, én pedig itt fekszem, és haldoklom. Ő meg csak néz rám hülyén! Mondd meg a bátyámnak, hogy ne sírjon, Anyu. És mondd meg Apunak, hogy legyen most bátor. És ha már a mennyországban leszek, Anyu, írasd a sírkövemre: "Apja lánya". Valaki mondhatta volna neki, Anyu, hogy ne igyon, ha vezet. Ha mondta volna neki valaki, Anyu, most nem kellene meghalnom. Már alig kapok levegőt, Anyu, és nagyom félek. Kérlek ne sírj miattam, Anyu. Mindig ott voltál, amikor szükségem volt rád! Mielőtt elmegyek, van egy utolsó
kérdésem, Anyu: NEM ÉN VEZETTEM RÉSZEGEN, MIÉRT NEKEM KELL
MOST MEGHALNI???

A végtelen szerelem

Egy tragikus eset,
Ami nem rég megesett.
Volt egy pár, mely szerelmes,
Szívük a szóra engedelmes.
Minden nap találkoztak,
Az életről együtt álmodoztak,
Lassan eltelt a forró nyár,
Szívüket hűsítette az ár.
A szerelem megmaradt,
Bár az idő elszaladt.
Egy napon veszekedtek,
A dühtől mindketten reszkettek.
Egymáshoz bántó szavakat kiabáltak,
A kezek most elválltak.
A szél egyre jobban fújt,
A lányhoz egy kéz nyúlt.
Karját megfogta,
Egyre jobban szorongatta.
Hiába védekezett,
Testével reszketett.
Hirtelen elengedte,
A szépet elfeledte.
A lányt erősen megütötte,
Akkor szívét is eltörte.
Gúnyosan mondta: nem kellesz,
Miattam többet nem szenvedsz.
Soha többé ne keress,
Engem Te ne szeress.
Megbánod, amit velem tettél,
Hogy ellenem vétkezni mertél.
A srác a földre esett,
Szavakat keresett?
Kérlek ne féljél,
Pár perce még szerettél.
A lábai elé borult,
Hibájából okult.
de a lány meg nem bocsátott,
Szavakkal átkozott.
Könnyek futottak végig az arcán,
senki sem tudott segíteni bánatán.
Elindult hazafelé,
Csendesen nézett maga elé.
Otthon a szobájában sírt,
Könnyeivel nem bírt.
Úgy döntött nincs miért élni,
A világtól nem akar félni.
Elvesztette szerelmét,
Vele együtt az életét.
Levelet írt,
Közben pedig sírt.
Ekképp fogalmazta meg gondolatait,
A rég elmúlt álmait.
Megbántottál Kedvesem,
Tönkretetted szerelemem.
Nincs miért élnem,
Már a boldogságot nem remélem.
Ha majd értem szólnak a harangok,
Tudd, hogy most is Rólad álmodok.
Szívemet megsebezted,
Lelkemet rég elvetted.
Utolsó napomon nem leszel velem,
Fájni fog ez nekem.
Egyedül teszem meg az utolsó lépést,
Érzem belül a halálnak tépését.
Síromhoz ne merj közel menni,
Se könnyeket ejteni.
Ha majd egyszer hiányzom,
Már nem haragszom,
Gyere majd ki, nézd, mit tettél,
Tudom, hogy sose szerettél.
Mindig is imádni foglak,
Egyszer új világba hozlak.
Befejezte a levelet,
Aláírásként egy könnycseppet ejtett.
Vitte csendesen magával,
De nem találkozott a halállal.
Felmászott egy szikla tetejére,
Szüksége volt minden erejére.
Utolsó pillantást vetett a tájra,
Emlékezett a szerelmes vágyra.
Könnyei patakként szaladtak,
De ki nem apadtak.
Érted teszem,
életem, elveszem.
A Nap szomorúan nézett,
Az Ő szíve is vérzett.
Lassan zuhant a mélybe,
Senki se látta a csendes éjbe.
Még most is üvöltötte szeretlek,
Soha nem feledlek.
Lelke a magasba szállt,
Az angyala a felhőn állt.
Meghalt érte,
Pedig senki nem kérte.
Meghalt!- a szél vitte,
A srác el nem hitte.
Nem ment haza többé,
A nyugalom az ővé.
Barátai napokon át keresték,
Hisz ők mindig is szerették.
Egy csendes este megtalálták,
De már vérben fagyva látták.
Kezében a levél megcímezve,
Szíve el volt vérezve.
Az írás olvashatatlan,
Szíve hontalan.
Egy őszi napon eltemették,
Végleg elengedték.
A koporsó hideg mint a jég,
Érte sírt az ég.
Valaki a kapuban várt,
Nem felejtette a szerelmes nyárt.
Talpig feketében,
Szerelme emlékében.
A temetőben csendben állt,
a szomorúság a szemében hált.
Még most se tudja elhinni,
Hogy szerelme mért akart elmenni?
Végleg eltűnt, itt hagyta,
Szívét a halálnak adta.
Csendesen a sírhoz lépett,
A fájdalomtól lelke égett.
A szemei bánatosak,
Az álmok fájdalmasak.
Kint állt, de meg nem tudott szólalni,
Szinte sóbálvánnyá változott, nem tudott megmozdulni.
Egész este, csak várt, hogy majd hozzá szól,
Nem értette, hogy már minden holt.
Egész este, csak a koporsóra könnyeket ejtett,
S belül szerelméért reszketett?
Órák teltek el végül elmondta: szeretlek,
De érted már semmit se tehetek?
Mért hagytál egyedül,
Csend csak fájdalmat szül.
A csendben egy hang suttogott,
Az Ő hangja szívében búgott..
Azt hitte csak képzelődik,
Csak a hangjára emlékezik.
Előlépett egy angyal, talpig fehérben.
Szíve még égett a pokol tűzében.
Tudtam, hogy eljösz értem Szerelmem,
Gyere fogd örökké az én kezem.
Azt hittem, el tudlak majd itt feledni,
De lelkem súgja Téged kell szeretni.
Ezek voltak az utolsó szavak,
Ez volt a pillanat amikor összeértek az ajkak.
Jött a reggel, mennie kellett,
Kedvesétől könnyes búcsút vett?
A srác könnyei csak folytak,
Szívéhez az ördög angyalai szóltak:
Vedd el az életed,
Hisz még, mindig szereted.
Megtette.
Az életét elvette.
Vére a földre hullott,
Szíve csakis hozzá húzott.
Újabb temetés, újabb könnyek,
Az angyalok ismét eljöttek.
Megölték magukat egy szerelemért,
Meghaltak egy szebb életért...

A szerelem rossz oldala

Volt egyszer egy fiú és egy lány...sok hasonlóság volt köztük, szinte teljesen ugyan olyanok voltak. Mindketten kitűntek a többi gyerek közül, kiváló tanulmánnyal, példamutató magatartással, óriási baráti körrel rendelkeztek. Ők egyszer nagyon jó barátok lettek. Mindíg, amikor csak tehették együtt lógtak, vagy éppen együtt tanultak. Minden tökéletes volt addig, amíg a fiú nem szeretett bele a lányba. A lány minden aprócska hibáját ismerte, és minden érzését is. Úgy gondolta, hogy a lány is szereti őt, és hogy ebből több is lehet, mint barátság. De tévedett! A lány szerette őt,de nem akarta tönkretteni az eddig elért munkáját, mert tudta, hogy ez a jövőjének a sikerébe is kerülhet, ezért visszautasította a fiút, és ezzel összetörte a szívét. A fiú nem bízott ezután a lányba, de a lánynak nagy nehezen sikerült visszaszereznie a fiú bizalmát. Mindketten szenvedtek, mert tudták hogy sosem lehetnek együtt. Ez a szenvedés akkor ért csak véget, amikor a lány meghalt, és a fiú pedig öngyilkos lett emiatt.

Anya és lánya

 Egy szomorú történet: Afrikábna történt, ott ahol a lányok nem választhatták meg férjüket.Egylányba beleszeretett a falu leggazdagabb pasija és megkérte a kezét. A szülők igent mondtak anélkül, hogy lányukat megkérdezték volna. A lány nem akart a gazdag fiúvla lenni mert ő egy szegényebb fiút szeretett. Elhatározták, hogy az esküvő előtti éjszaka ők ketten megszöknek és olyan messze mennek a szüleiktől amennyire csak lehet. Így is tettek, de a lány anyja nem nyugodott bele hogy lánya csak úgy megszökik, ezért elküldött érte pár fegyveres harcost, akik meg is találták. A harcosok felhívták az lány anyját és megkérdezték, mit csináljanak a lánnyal.Az anyja azt mondta, hogy válasszon a lány a halál vagy a fiú. A lány azt mondta hogy inkább meghal, mithogy elhagyja a fiút. A katonák várták az anya ítéletét. Az anya azt mondta ÖLJÉTEK MEG!!!

Oldal: Történetek
Minden ami egy tininek kell - © 2008 - 2024 - bercike.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat